Sóhajt a tágra nyílt szem,
egy régi pillantásról álmodik újra.
..
..
Közel volt hozzám a válla,
Közel volt hozzá a vállam.
Ember volt, mezítelenre, csupaszra,
a fényig levetkőztetett ember.
Pillantások harcoltak héjaként,
ki gyűri alá majd a másikat.
Bódult hangulat, pár korty,
Felemelt érzések zuhantak ránk.
Éreztem, súlyuk már világtalan,
Bármelyik agyon nyomná a Napot.
De én a Holdról álmodtam,
Félig megvilágított, meztelen part